Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Szánkózás a Bükkben

 

Az út kellemesen indult Bánkút felé! Elől ültem a buszban, az egyik barátnőmmel.  

Kb. 2 óra lehetett az az idő, amit buszban ülve töltöttem a többiekkel együtt. Csak egyszer szakadt meg a menet, amikor megálltunk egy benzinkútnál. Ahogy közeledett a Bükk, kezdtem azt hinni, hogy nem lesz elég hó a szánkózáshoz. Végül a sípálya látványa megnyugtatott, hogy aggodalomra semmi ok. Jól esett kiszállni az elnyomott levegőjű buszból és megpillantani a gyönyörű havas tájat, a boldog síelőket, szánkósokat. Vidáman indultam neki, hogy felmásszak a magas domb tetejére a többiekkel. A hó megfelelő volt a szánkózáshoz, éppen csak a pálya dőlt jobbra egy kicsit, ezért a szánkó gyakran kisiklott. Ez nem ronthatta el a kedvem. Kicsik - nagyok egyaránt élvezték a szánkózás örömeit.

     

Dél körül járt az idő, lecsúszott mindenki a domb aljához és elindultunk ebédelni. A parkolón keresztül, egy lejtőn vezetett az út a barátságos fogadóba, ahol mindenki válogathatott a finom fogások közül. Én egy ínycsiklandozó rántott húst ettem. Rettentő finom volt. Még most is emlékszem az ízére. A fogadóba minden barátságos volt: a cserépkályha, a házias illatok, de még a felszolgáló is. Amikor mindenki jóllakott, felküzdöttük magunkat a parkolóba, majd egy kis pihenő után végre megint csúszkálhattunk a dombról. Mindenki jól érezte magát! Örültem, hogy részt vehettem egy ilyen programon is! A haza utunk nyugalmasan telt! Én zenét hallgattam, valakik aludtak, beszélgettek. Amikor megérkeztünk a mentőállomás elé olyan 8 óra lehetett. Érdekes volt ez a nap, mindenki kellemesen elfáradt!          

  

Tóth Anna

 

vissza