Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Tátra mászás

2013.05.27


Tátra- mászás

 

 

2008. május 24. Hajnali 2 óra. Ébresztő.
Nekivágtunk 16-an, edzettebbek és lusták, tunyák és sportosak, nekivágtunk, felkeltünk hajnal
kep-6.jpgi 2-kor, felszálltunk a Fodorbuszra, és 7 órakor már Csorbatónál baktattunk megigézve a reggeli friss fényben fehérlő hegyormok felé, be a Menguszfalvi-völgy fenyőerdeibe, ahol kövér páracseppek lebegtek a levegőben, még az éjszakai árnyakat marasztalva a tűlevelek közt, gyanta és vizes föld illata keveredett a foltokban már felbukkanó hó hidegével, csend volt, az egyébként forgalmas Magisztrále útvonalán még senki nem járt, de hát egyébként is le van zárva még a turisták elől, itt még tart a tél. A Hincó-patak, a Poprádi-tó és környezete tündérmesébe illő, festőien vadregényes. De innen még hosszú út állt előttünk. A környező csúcsok valószínűtlenül messze voltak, mégis egyre közelebb jöttek, hol szikráztak, sziporkáztak, szinte lángra gyúltak; holkep-7.jpg elkomorultak, elborultak, eltűntek, mint egy súlyos, nagy sóhaj a fehér, vagy sötéten rohanó felhők mögött. A fenyők egyszer csak, mintha megunták volna, hogy kísérjenek, nem jöttek tovább, átadtak minket a törpefenyőknek, ők kitartóbbak voltak, de még téli álmukat aludták, ágas-bogas törzsük elbújt a hó alatt, és ők is elmaradoztak. A kövek nem aludtak téli álmot, együtt énekeltek a lassan olvadó hólétől meghízott, robajló patakokkal, beszélgettek a mindenfelől előbukkanó vízesésekkel, talán nevettek is a rajtuk száraz lábbal áthaladni próbáló, törékeny életű embereken, akik felfelé törték magukat a meredekeken. A Békás-tavak katlanában már csak jég és hó van, egyre vastagabbak és szélesebbek a hómezők, valahogy mégis egyre melegebbet érzünk. Helyenként csontkemény a hó teteje, visz a hátán, máshol megroppan a dereka és combig süppedünk bele. Ahol a patakok alámosták, jól látszik, még mindig 2-3 méter vastag. Lihegve, szuszogva, és alig-alig haladunk felfelé és előre. De csak feljutunk, egy utolsó, embert próbáló, hosszú, szinte függőleges, hóborította sziklafalon, kötelek segítségével a Hunfalvy-hágókep-8.jpg alatti menedékházhoz. 2250 méteren vagyunk, alattunk visszanézve szédületes mélység, ide már akadálytalanul süvít be a metsző északi szél, a hó nagyon vastag lehet, a teteje még puha, nem teherbíró. A testünk csurom verejték, a lábunk remeg. Az erős szélben perceken belül már didergünk. Dél van. A menedékház zárva, fél oldala behavazva. A célként kitűzött Tengerszem-csúcsig még egy hágó hátra van, 253 méter szintemelkedéssel egy km-en. Gyors és bölcs döntés: visszafordulunk. A hegyet tisztelni kell.
Így aztán szépen lejöttünk. Elégedetten, lenyűgözve. A Tátra csodálatos.
A Fodorbuszban hazáig énekeltünk.
Ispán László