Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Ünnepi túra 2015.március 15-n.

2015.03.21

 

A túrát a salgótarjáni Tó strand elnevezésű, a látottak alapján inkább már csak horgász tóként üzemelő tavacskától kezdtük meg.

Az elején még enyhén emelkedő, majd egyre inkább meredekebbé váló piros háromszög jelzésű úton értük el túránk első állomását, a 729 m magas Karancs csúcsán található 22 m magas acélszerkezetű Karancs-kilátót.

A kissé párás levegő ellenére is páratlan kilátás tárult elénk. Madártávlatból tekinthettük meg túránk következő állomásait, a Somoskői várat és a Salgó-várat.

A kilátótól továbbindulva a határkövek mentén a Zöld jelzésen meredeken kezdtük elveszíteni az eddig begyűjtött szinteket.

Az erős lejtőről leérve, rövid túravezetői tanácskozás után a „sportosabb” csapat tovább folytatta útját az innen már igen meredeken emelkedő Zöld sávjelzésen, míg mi a többiekkel a hegyet megkerülve vágtunk át a Sárga sáv jelzésre.

A megbeszéltek szerint az innen alig egy km-re található, pazar kilátást nyújtó egykori bánya területén találkoztunk ismét cimg3354.jpga társaság másik felével és fogyasztottuk el „ebédünket”.

A kis pihenő után folytattuk túránkat lefelé a Sárga sáv jelzésen. Somoskőújfaluhoz közeledvén, terep motor guminyomát véltünk felfedezni az agyagos talajon, illetve egy földgyalu is végig mehetett az ösvényen. A terep kialakítása alapján úgy tűnik, valamiféle krosszpálya van kialakulóban a jelzett ösvényen.

A faluba érve egy gyalogos felüljárón kereszteztük a vasúti síneket, ahol egy kocsmával találtuk szembe magunkat. Tíz perc pihenő. Hatan úgy döntöttek, hogy innen nem tartanak a csapattal tovább és a kényelmesebb megoldást választva, a buszunkkal folytatják a túrát Somoskőig, lemondva a Salgó-vár „bevételéről”.

A szünet után továbbindultunk, ismét emelkedni kezdtünk. A falu szélén egykori fogaskerekű nyomvonalán haladtunk. A magas töltést illegális szemétlerakatok veszik körül. Szomorú látvány….

Hamarosan egy alagúthoz érünk, többen jelezték, hogy szeretnék, hogy ha arra mennénk tovább, de a mi ösvényünk jobbra kanyarodik és ismét enyhe emelkedésbe kezd. Itt már a Sárga és a Zöld jelzésen megyünk tovább. A Salgó- vár már „elérhető” közelségben. A jelzések váltakoznak, mi a Sárga keresztet választjuk. Egy csomóponthoz érkeztünk ahol egy fanyúl fogad bennünket, igen, egy fából faragott nyúl. Rövid pihenőt tartunk, egy kis csoki, keksz, müzl szelet. Kell az energia, még mindig van egy kis emelkedő.

A jelzésünk még mindig a Sárga kereszt, de hamarosan a Piros rom jelzés következik, ami már a várba vezetdsc01594.jpg.

Folytattuk utunkat, aki még nem fáradt el kellőképpen annak lehetősége nyílt az ösvény mentén kiépített szabadtéri tornapályán húzódzkodni vagy éppen felüléseket csinálni. Nem volt jelentkező….

A bazalt kúpra épült várba érve hosszabb pihenőt tartottunk. A vár kapujánál a falon Petőfi emléktábla, belépve kopjafa fogadja a látogatót. Az Öregtoronyba felmászva csodálatos kilátás tárul a turista szemei elé és ejti rabul a látvány. Nehéz az elindulás, bár már alig 4 km túránk végcélja.

Lefelé haladva szépen kiépített tanösvény információs táblái tájékoztatnak a vár építésétől kezdve a környéket alkotó erdők, valamint a vár alapjául szolgáló bazalt kúp kialakulásáról.

A Piros rom jelzéshez további jelzések csatlakoznak. Sárga, Piros kereszt, Piros rom. A  csoport kissé szétszakadozott, a hátsó túravezető rádión jelzi, hogy néhányan rosszirányba mentek egy másik túrázó csapatot követve. Kis kiabálás, rádiózgatás és meglettek a „kalandorok” is. Az egykor szebb napokat látott Dornyay-fogadó előtt vártuk össze a vándorokat és haladtunk tovább.

A Salgó-hotel mellett már a Piros és a Zöld jelzések mentén meneteltünk, és értünk be az egykori bánya településre, Eresztvényre. Kis tavacska, turista emlékhely, bezárt étterem, buszmegálló, szépen kiépített játszótér, és egy felújított modern bányaépület található itt. A kis „oázist” elhagyva hangulatos nyaralók szegélyezik utunkat. Innen már Somoskő vára egy „karnyújtásnyira” látszik, alig 2 km.  A térkép szerint a Pirossal jelzett Petőfi úton haladunk.

Egy kocsmánál érünk be Somoskőre. „Megálljt parancsolok”. Fél ötöt mutat az óra. Bevárjuk a többieket is. Valaki adsc01608.jpg presszóba menne, valaki a várba.

Egy óra szabad program.

A többség az előttünk, sajnos ma már Szlovákia területén, de még mindig büszkén álló várat választotta „szabad programnak”.

A vár tövében, a Petőfi Sándor egykori látogatásának emlékére épült  Petőfi kunyhó áll, illetve egy szép „szoborpark” a Tizenhárom aradi vértanú emlékére.

Ennél méltóbb helyet nem is találhatnánk a március 15-re való megemlékezésre.

Csendes főhajtás után a várba mentünk, ami egyébként hivatalosan csak április 1-n nyit, de a vár „őrzője” volt olyan kedves és némi borravaló fejében beengedett bennünket. A várból tökéletesen látszottak túránk állomásai, a Karancs-kilátó és a Salgó vár is.

Aki vállalkozott még némi gyaloglásra, az velünk tartott a vár alatt található, az évmilliókkal ezelőtti vulkáni tevékenység eredményeképp létrejött bazaltömlést bemutató tanösvény bejárására.

Túránk itt véget ért. Még egy közel 4 órás buszozás várt ránk.

 Hosszú, de annál mozgalmasabb napot zárhattak a szoboszlói bakancsosok. Hazánk egy gyönyörű tájegységét fedezhették fel, felfrissíthették történelmi és geológiai ismereteiket, valamint Nemzeti Ünnepünkön méltón emlékezhettek meg a Szabadságharc Hőseiről.

 

Rácz Gyula

túravezető

további képek: >>>